Hogyan előzhető meg az évi 25 000 magyarországi abortusz?
Ne kerülhessen senki válsághelyzetbe azért, mert gyermeke fogant!
A tények
A Guttmacher Intézet jelentése szerint a világon évente 73 millió abortuszt végeznek. Európában a terhességek 30%-a abortusszal végződik. Az EuroStat felmérése szerint 1960-hoz képest az európai termékenységi ráta a felére csökkent, 1.58 gyermek az egy nőre vetített átlag (2012-ben). Az európai népesség növekedési rátája a legalacsonyabb a világon, számos tagállamnak népességfogyással kell számolnia az alacsony születési szám miatt.
A döntéshez vezető út
Hogyan jut el a nő az abortuszig? Miért kell lemondania a gyermekéről és saját anyaságáról? Milyen út vezet a kórházi műtőig?
A nők 75%-a szociális vagy gazdasági okok miatt dönt az abortusz mellett. Ez az adat megkérdőjelezi a prevenció hatékonyságát, a nőt körülvevő család és barátok, mi több, az egész társadalom segítőkészségét, és a nők és családjuk szociális jogainak tiszteletét.
Az abortusz sok esetben ezért nem is a nő döntése, hanem a körülmények szorításából az egyetlen menekülési útvonal. Legalábbis látszólag. Merre tereli a nőt és a gyermeke apját az a kulturális közeg, amiben élnek? Milyen lehetőségei vannak a munkavállalás és a lakhatás terén, ha vállalja a gyermekét? Első lépésben ezekre a kérdésekre kell választ adnunk az abortusz elkerüléséhez vezető úton. A prevenciót szolgáló kultúrának, oktatásnak és politikai döntéseknek is garantálniuk kell a megfelelő környezetet a fenti kérdésekre adott életpárti válaszok megvalósulásához.
Szociális védőrendszer
Működik-e a krízisbe jutott nő körül az a szociális védőháló, amely a bajban megtartja az embert? Ezt a feladatot első sorban a család látja el, és csak a nem megfelelően erős hálót alkotó családok hiányát kellene, hogy kiegészítse az állami szociális segítségnyújtás rendszere. Vajon megvalósul-e a munkanélküliséggel, lakhatási és egészségügyi problémákkal együtt járó anyagi és egyéb nehézségek orvoslása?
A szociális intézmények és intézkedések rendszere részben orvosolják a váratlanul várandóssá vált nők problémáit. Ez azokra az esetekre igaz leginkább, melyekben a nőnek „csak” egy problémát kell megoldania az új élethelyzetében, és nem pedig halmozottan tornyosulnak előtte a megoldhatatlannak tűnő helyzetek. Vajon a jelenlegi rendszer mindent megtesz az abortuszok elkerülése érdekében?
Az államnak kötelessége az abortuszok elkerülése és garantálni a jogot az abortusz elkerüléséhez
A társadalomra nehezedő kötelesség és az abortusz elkerüléséhez való jog három alapelven nyugszik: a család védelmén, az anyaság védelmén, és az emberi élet védelmén. E három elv megvalósulására kötelezi az államokat a nemzetközi és az európai jog is.
A várandósság alatt az „abortusz elkerüléséhez való jog” biztosítása
Az abortusz elkerülésének joga azon a tényen alapul, hogy az abortusz erőszakot jelent a gyermek, a nő, és a család ellen, és hogy ennek az erőszaknak az okai többnyire társadalmiak. Ez a jog alapvetően azt jelenti, hogy minden nőt meg kell védeni az olyan körülmények által okozott erőszakkal szemben, amelyek erre a lépésre kényszerítik őt. Nem csak arról van szó, hogy meg kell védeni a nőt az abortusz tényleges végrehajtásától, hanem attól a kockázattól is, ami az abortuszhoz vezető helyzetbe tereli őt.
Ez a jog mindazzal szemben érvényes, ami a társadalmon belül strukturálisan arra kényszeríti a nőt az abortuszra. Hivatalosan igazságként elismerni azt, hogy az abortusz csakis egyéni szabadságot jelent, kikerüli az abortusz valódi okainak kérdését, és a nő bűntudatának növelését eredményezi, mivel az abortusz a saját akaratából elkövetett erőszak, a saját szabadságának az eredménye lesz. Ha az abortusz szabadság, egy egyéni döntés, akkor a nő teljes mértékben felelős: ez egyenlő sorsára hagyni őt az erőszakkal szemben, ami egyszerre teszi őt bűnössé és áldozattá egy erőszakos cselekményben. Feloldhatatlan pszichológiai helyzet áldozatává válik, miközben ezt az erőszakot strukturálisan nagyrészt a társadalom hozza létre. Az abortuszról szóló döntés természetesen társadalmi, gazdasági és kulturális kontextusban születik meg. Mindenesetre nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk egy valós probléma létezését, és nem maradhatunk közömbösek aziránt, hogy a nők által az abortuszra felhozott összes indokot „személyes okként” kezelünk. Az abortusz, különösen, ha erőszakos, gyakran okoz pszichológiai és néha fizikai szenvedést a nőnek.
Az abortusz megelőzése magában foglalja a terhes nők segítését abban, hogy ellen tudjanak állni mindenféle hatásnak, amely arra irányul, hogy abortuszra kényszerítse őket (1) vagy nyomást gyakoroljon rájuk (2).
A Kairói Konferencián 1994-ben a kormányok kötelezettséget vállaltak arra, hogy
„megfelelő intézkedéseket tesznek a terhességmegszakítások elkerülése érdekében, amelyet semmiképpen sem lehet a családtervezés módjaként tekinteni” (7.24)
továbbá arra is, hogy
„csökkentsék az abortusz iránti igényt” (8.25).
1. A kényszerített abortuszok elleni küzdelem
A kényszerített abortuszt a nürnbergi perekben az emberiség elleni bűncselekménynek tekintették. Tíz náci vezetőt ítéltek el, mert „bátorították és kikényszerítették az abortuszokat”. A Pekingben tartott Nőügyi Világkonferencia
„a kényszer-sterilizációt és a kényszerített abortuszt, a fogamzásgátló szerek kényszerített használatát”, „nők elleni erőszaknak”
tekinti. Az Európa Tanács „A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló egyezménye” (az úgynevezett Isztambuli Egyezmény) előírja a részes államok számára, hogy az abortuszt és a kényszer-sterilizációt bűncselekménnyé nyilvánítsák (39. cikk), amennyiben az
„abortusz végrehajtása egy nőn előzetes és informált beleegyezése nélkül történik” vagy „a nő természetes reprodukciós képességének megszüntetése a nő előzetes és tájékozott beleegyezése nélkül vagy az eljárás megértése nélkül”.
Az abortusz tehát kikényszerítettnek számít, amennyiben „előzetes és tájékozott beleegyezését” nem adja hozzá a nő.
2. A körülmények nyomására elvégzett abortuszok elleni küzdelem
A Guttmacher Intézet szerint az Egyesült Államokban az abortuszon áteső nők háromnegyede szociális vagy pénzügyi okokból teszi ezt. A gyermek érkezése néha olyan teher, amelyet az anya nehezen visel, különösen akkor, ha egyedülálló.A hátrányos megkülönböztetés tilalma ellenére a munkanélküliség esetén szinte lehetetlen egy láthatóan várandós nőnek munkát találnia. A próbaidő alatti terhesség, vagy akár a határozott idejű szerződés alatt, nagy valószínűséggel a szerződés meghosszabbításának megtagadásához vezet. Még a családoknak kedvező Franciaországban is a szülői szabadság azoknak a nőknek van fenntartva, akik nyolc trimesztert fizettek be a nyugdíjrendszerbe – ami sok fiatal nőt kizár ebből a lehetőségből. A gyermekgondozási költségek nagyon magasak a szerényebb jövedelemmel rendelkezők számára és a bölcsődékben kevés a férőhely.
A komoly nehézségekkel küzdő nők számára egyedülállóként is nehezen lehet szállást találni. De ki fogadja be azt a nőt, akinek nincs jövedelme, de van egy gyermeke?
A nyomás szociális vagy érzelmi jellegű is lehet. Nem ritka, hogy az apa felkészületlennek érzi magát a gyermekvállalásra, és ezért kényszeríti partnerét az abortuszra. Sok érintett szülő a lányuk jövőjéért aggódik, nyomást gyakorolnak rájuk, vagy akár kényszerítik őket, hogy megszabaduljanak a gyermektől. A rokonok részéről érkező nyomás nemcsak azt a fenyegetettséget foglalja magában, hogy elűzik otthonról, de esetenként fizikai erőszakot is jelent. Mégis, a Pekingi Konferencia Cselekvési Programja kijelentette, hogy a nők „emberi jogai” közé tartozik, hogy
„maguk rendelkezzenek, szabadon és felelősségteljesen döntsenek a szexualitásukkal kapcsolatos kérdésekben, beleértve a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos kérdéseket, kényszerítéstől, megkülönböztetéstől és erőszaktól mentesen” (96. §).
A nőkre nehezedő nyomás elsősorban családi és pénzügyi jellegű, de gyakran társul mellé szociális és orvosi jellegű nyomás is.
Alapvető lépések az „abortusz elkerüléséhez való jog” biztosításához
Néhány államban sikerült csökkenteni az abortuszok számát, míg más államokban stagnál vagy növekszik ez a szám. Az adatokon tükröződik az állami megelőzési politikák hatása, egyben bizonyíték arra, hogy az abortuszok száma csökkenthető. Az abortuszok elkerülését célzó, nőket támogató intézkedéseket el kellene ismerni, és a szociális jogok garantálásában eszközként használni. Az alábbi lépések hazánkban részben
Az abortusz előtti tanácsadás
A nő megfelelő és teljes körű tájékoztatása kulcsfontosságú. Ennek az információnak nem csak az abortuszról és annak veszélyeiről, hanem a gyermek megtartásához és felneveléséhez rendelkezésre álló segítségről is szólnia kell, valamint a rokonok és a munkahelyi nyomásnak való ellenállás módszereiről. Az erről készült felmérésből az is kiderül, hogy a nők segítséget szeretnének kapni a döntés meghozatalában, egy nem tervezett terhességük esetén. 54%-uk említette az „anyagi segítségről szóló tájékoztatás” fontosságát, amelyre jogosultak, és 83%-uk mondta, hogy „a várandós nők és fiatal anyák számára rendelkezésre álló segélyekről” hivatalos tájékoztató füzetet kellene biztosítani az abortuszt kérők számára. Továbbá 67% (35 év alatt 76%) szerint „jó lenne, ha azok a terhes nők, akiknek nehézséget okozhat a gyermekük felnevelése, megismerjék a szülést követő örökbe adás lehetőségét”. Végül a válaszadók fele megemlítette „az egészségügyi szakemberekkel történő beszélgetést a döntés következményeiről”.
A gondolkodási idő
A tájékoztatás szinte haszontalan néhány nap gondolkodási idő nélkül. A megfelelő tájékoztatás és néhány nap gondolkodási idő együttesen segíthet az abortuszok elkerülésében. A nem tervezett terhesség híre pánikot okozhat. A hír feldolgozásához elengedhetetlen a lehiggadás ideje. Ilyen időszak több Európai országban is létezik: Albániában és Olaszországban 7 nap, Belgiumban 6 nap, Hollandiában 5 nap, 3 nap Grúziában, Magyarországon, Lettországban és Portugáliában, és 2 nap Szlovákiában.
Az abortuszra való felbujtás bűncselekménye
A kényszerített abortusz elleni hatékonyabb küzdelem érdekében egyes országok kifejezetten az abortuszra való felbujtást bűncselekménnyé nyilvánították.
Az apa felelősségének tudatosítása
Az apa felelősségtudata megerősödik, ha apai nyilatkozata nyilvánosságra kerül, mely alól csak különleges esetekben tesznek kivételt. Az apa személyének megismerése növeli az erkölcsi felelősségét. Egyes országok megkövetelik, hogy az apát tájékoztassák, vagy akár bele is egyezzen az abortuszba.
Ilyen például a Feröer-szigeteken, ahol az apa beleegyezése kötelező. Az ő beleegyezése Litvániában kívánatos, Törökországban pedig kötelező, ha a nő házas. Oroszország is fontolgatja a férj beleegyezésének kötelezővé tételét.
A fogyatékossággal élő gyermek befogadásának segítése
Az első pillanatban nehéz akadálynak tűnhet egy fogyatékkal születendő gyermek elfogadása. Ennek feldolgozásához nemcsak több időre van szüksége az anyának és a családjának, de olyan segítségnyújtási formákat is ismerniük kell, melyek megkönnyítik a mindennapokat a gyermekkel.
Újratervezés a prevencióban
Az abortusz elkerülésének lehetőségét legtöbben a szexuális nevelésben és a fogamzásgátlók használatában látják. Az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy a jelenleg széles körben elterjedt szexuális nevelési programok, melyek a fogamzásgátlásra és a fizikai együttlétre fókuszálnak, kudarcot vallottak. Céljaikat, a tinédzserterhességek és a nemi úton terjedő betegségek számának csökkenését nemhogy nem érték el, de egyes közösségekben még növelték is azt.
Egyre sürgetőbb kérdés az abortuszok elkerülése fiatalok és idősebbek körében egyaránt, továbbá a nők szociális és gazdasági kiszolgáltatottságának csökkentése. A prevenció alapja az egyéni felelősségtudat kell, hogy legyen, az iskolai nevelési programoknak a fogamzásgátlás helyett az egyén felelősségére kell koncentrálniuk.
A fogamzásgátlók hasznosságának megkérdőjelezése
A hormonális fogamzásgátlást gyakran állítják úgy be, mint a nem kívánt terhességek elkerülésének legjobb módját. De az igazság az, hogy a fogamzásgátlók széleskörű elterjedése nagyban hozzájárult a termékenységi ráta csökkenéséhez a világon. Kecsegtető lehet a politikai döntéshozók számára az abortusz elkerülésének okán a fogamzásgátlók elterjesztése, ám a tények magukért beszélnek: a statisztikák szerint egy-egy országban minél szélesebb körben használnak fogamzásgátlókat, annál magasabb az abortuszok száma. Paradox módon a fogamzásgátlók használata növeli az abortuszok számát. Egy 2011-ben készült felmérés szerint világszerte a nők 63%-a használt valamilyen fogamzásgátlási módszert. Az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) Millenniumi Fejlesztési Célként szögezte le, hogy a reproduktív egészség (!) javítása érdekében a fogamzásgátlást mindenki számára elérhetővé kell tenni.
Az abortusz körül számos nehéz kérdés merül fel, melyekre az igazság megismerésével, az élethelyzetek elfogadásával és az ítéletek lebontásával juthatunk el. Készen állunk?
