Egy magzat elvesztése fájdalom lehet a nőnek, akkor is, ha az abortusz részben vagy teljesen az ő döntése volt. Ennek feldolgozása hosszú időt is igénybe vehet, akár érdemes lelki vezetőhöz (pap, lelkész, pszichológus) fordulni.
Segítség lehet ebben a búcsúban egy levél megfogalmazása, amit az elveszített gyermekünknek írunk. Az alábbi kérdésekre válaszolva elindulhatsz a történtek feldolgozásának útján.
- Adtál már nevet neki? Szólítsd meg a levél elején! Ha nem megy, vagy nem tudod, hogy kislány vagy kisfiú volt-e, maradj a “kedves gyermekem” megszólításnál!
- Milyen érzés volt megtudni, hogy megfogant? Az első pillanatban örültél neki vagy félelem fogott el?
- Ki tudott még a létezéséről? Mit szólt az apukája? Hogyan reagáltak a te szüleid?
- Milyen körülmények között éltél akkor? Volt miből megélned? Iskolába jártál? Vagy a munkahelyedet nem akartad elveszíteni?
- Mit mondanál neki, ha találkozhatnál vele? Képzeld el, hogy egy másik dimenzióban vagy egy álomban találkozhatnál a meg nem született gyermekeddel. Írd le, amit neki mondanál!
- A levél végén búcsúzz el tőle! A levelet megőrizheted, vagy elviheted oda, ahol elveszítetted a babádat, például a kórházhoz. A filmben szereplő nők a búcsú jeleként egy-egy szál virágot is tesznek a levél mellé.
Hazánkban egyre városban alakítanak ki emlékhelyeket a meg nem született gyermekeknek. Segítség lehet ezek egyikének meglátogatása. Ide kattintva találod azokat a városokat, ahol már vannak ilyen emlékhelyek.
